Miből áll a tananyag?
Az Aikibujutsu Tanren Kenkyukai egy szervezet, ami arra hivatott, hogy tanulmányozza Aikidō, Aikibujutsu, és Edo torimonojutsu elméleteit és alkalmazott alapelveit. Ezen három fő kategóriát használja a goshinjutsu (護身術, önvédelmi technikák) valamint a taihojutsu (逮捕術, letartóztató technikák) területein.
Az Aikibujutsu tovább bontható a taijutsu (体術, pusztakezes technikák) és bukiwaza (武器技, fegyveres technikák) alosztályokra. Az Aikibujutsu taijutsu nem jár együtt az erő, erő elleni versengésével, hanem az ellenfél energiáját felhasználva, annak erejének megtörése és egyensúlyából kibillentése a cél, az adott alkalmazott technikával. Anélkül kontrollálni, és irányítani a támadót sérülés okozása nélkül, ezért az atemi-t (当て身, ütések és rúgások) csupán kisebb mértékben alkalmazza.
Az Aikibujutsu bukiwaza tartalmazza a tantōjutsu (短刀術, kés), bokutōwaza (木刀技; fából készült kard), jōjutsu (杖術; bot), bōjutsu (棒術, hosszú bot), és a keibōjutsu (警棒術; rövidbot) tananyagait. A rokushakubō (六尺棒; 6 shaku hosszú bot) technikája ősi szamuráj módszereken alapulnak, mint a Ryūkyū Kobudō (klasszikus okinawai harcművészet), valamint hasonlóságot mutat a yari (lándzsa), és a naginata (egyfajta hosszú fabot, a végén hajlított pengével) technikáival. A keibōjutsu a rövidbot használatának rendszere, amely növeli az ízületi rögzítések, vagy az ütések, szúrások nyomási pontokra gyakorolt hatékonyságát. A bōjutsu és keibōjutsu technikái egyedülállóak a szervezetünkben.
A gyakorlás menete
A tanulók elöszőr a megfelelő alapvető ukemi (受け身, gurulások és esések), a tompítások, az esések és szabadesések módszerivel kezdik meg a tanulmányaikat. Ezekkel párhuzamosan fokozatosan a teljesen kezdő szinttől a magasabb szint felé haladva ismerkednek meg az alap tananyag részeivel amelyek a jūhō (柔法; rugalmas) és a ryūhō (流法; folyékony) módszerekkel kezdődik, amelyek az Aikidō lágyságát ölelik fel, hogy kifejlődhessen a partnerek közötti együttműködés:
ashisabaki (足捌き) - lábmunka, lépések, lépéskombinációk
taisabaki (体捌き) - testmunka, azaz testmozgások, kitérések
kumite (組手) - páros (küzdelmi) gyakorlatok
jiyūwaza (自由技) - szabad küzdelmi gyakorlatok egy, vagy több ellenfél ellen
Ezen Aikidō alapok elsajátítása elengedhetetlen az Aikibujutsu technikai elemek kivitelezése szempontjából.
A haladó tanulók tovább folytatják tanulmányaikat az Aikibujutsu és Edo torimonojutsu területein, melyek a gōhō (剛法; keményebb módszerek) ismereteit foglalják magukba:
torite-waza (捕手) - a letartóztató technikák elsajátítása közben – mivel az ellenfél nem működik közre -, a gyakorlatok és a mozgások valószerűbbek lesznek, haladó atemit és lábmunkát tartalmaznak. A mai rendfenntartó szervezetek használják a bűnözőkkel szemben minimális erőkifejtéssel, minimális sérülést okozva lépnek fel.
Edo torimonojutsu (捕物術) - technikai metódusok, melyekkel a feudális Japán rendőrei hatástalanították az elkövetőket.
A kiegészítő oktatási anyag tartalmazza a tantōjutsu (短刀術, kés), a bojutsu (棒術, hosszú bot), jō-kumite (杖組手, bot), te-hodoki (手解, szabadulások) módszereit, és egyéb más tudományokat is.
Az olyan technikák, amiket teljes erőkifejtéssel hajtanak végre az ellenfélen – ízületi rögzítések, leszorítások végrehajtásakor -, nagyon veszélyesek, ezért rendkívül fontos a partnerek közötti körültekintő, gondos gyakorlás.
Az edzőteremben (dojo) a gyakorlatokat folyamatosan ismételve sajátíthatják el a tanulók. A partnerek egymást segítve gyakorolnak, habár a dojo-n kívül az ellenfél nem szándékozik együttműködni a technika kivitelezésekor. Az edzőteremben és a valós helyzetben előforduló helyzetek különböznek egymástól, ezért fontos, hogy az ember a teremben felügyelt körülmények között minél jobban elsajátítsa a technikák alapjait. A haladó tanulóknak megérteniük és kutatniuk kell a technikák sokoldalúságát, hogy egy adott egyedülálló helyzetet felismerve, idomulni tudjanak ahhoz, valószerű és hatásos önvédelmi módszereket alkalmazva.
Aikibujutsu tananyag részletezése
Aikibujutsu Taijutsu Waza (a pusztakezes technikai anyag)
Az Aikibujutsu taijutsu technikákat a következő csoportokra osztjuk:
1. Aikidō Waza
A modern Aikidō alapvető technikái
2. Te-hodoki Waza
A Te-hodoki waza (szabadulások) azon szabaduló technikákat tartalmazza, melyekben az ember csuklóját, vagy kezét ragadják meg. Alapvetően hat részből áll. Ezek a kagami (鏡; tükör), te-kagami (手鏡; kéz-tükör), ten (天; mennyország), chi (地; föld), jun (順; természetes), és a gyaku (逆; ellentétes). A Te-hodoki-t osaewaza (rögzítés), nagewaza (dobás), vagy katamewaza (固め技; lezárás vagy lefogás) követi.
3. Torite Waza
A torite waza olyan letartóztató technikákból áll, melyek azelőtt alkalmazhatóak, mielőtt megtámadnak, vagy valaki gyanúsnak tűnik, esetleg feltételezhető, hogy fegyvert hord magánál. Ezek olyan hatékony letartóztató technikák, melyeket törvényvégrehajtási és biztonsági szolgálatok is használnak. Egy adott szituáció súlyossága ellenére is alkalmazhatóak a gyakorlatban anélkül, hogy az ember kockáztatná a felelősségre vonást, túlzott erő alkalmazása miatt. Ezért fontos, hogy a túlzottan erős rúgások és ütések helyett, melyek nem kívánatos sérülésekhez vezetnének (pl. törött fogak vagy orr), a rögzítések, leszorítások, lezárások használhatóak az ellenfél mozgásának korlátozása, feltartóztatása érdekében. A torite waza célja, hogy gyorsan és biztonságosan (a gyanúsított és a letartóztató személyére nézve is) végrehajtható legyen az elfogás, a támadónak okozott sérülések nélkül. A hojo waza (補助技; támogató technikák) a torite waza megerősítésére speciális atemi és lábmunkát alkalmaz.
4. Renzoku Nagewaza
Renzoku nagewaza (連続投げ技, folyamatos dobástechnika), azon dobások kombinációi melyeket a yukiai (行合; menet közben), a kaiten (回転; fordulással), és a te-awase (手合わせ; eltérítés a kezekkel) kategóriákba sorolunk. Ezek tanulmányozásával az ember tökéletesítheti légzéstechnikáját, lábmozgását, mozdulatait és természetesen halad a szabadstílusú technikák felé.
5. Kaeshi Waza
Kaeshi waza (返し技), vagy kontra technikák. Amikor az ellenfél technikát alkalmaz, a védekező kontra technikát hajt végre, megtörve a támadást.
Aikibujutsu Bukiwaza (az eszközös technikai anyag)
Az Aikibujutsu bukiwaza technikákat a következő csoportokra osztjuk:
1. Bojutsu
A bojutsu egy rokushakubō (6 shaku hosszú bot) használ, amely egyesíti Obata-sōshihan családi technikáit a hagyományos japán és a Ryukyu Kobudo módszereivel. A bojutsu gyakorlása a vállak és a csípő nagyfokú rugalmasságát, finomabb, szabadabb mozgását eredményezi, melyek az Aikidō és a Shinkendo foglalkozásokon is hasznosak. Jellemzően suburikból (alap gyakorlatok), formagyakorlatokból, és páros küzdelmi gyakorlatsorokból épül fel, melyeket shōkyū, chūkyū, és jōkyū (kezdő, középhaladó és haladó) nehézségi szintekre osztunk. Mindhárom szint folyamatos gyakorlásával, átfogó képet kaphatunk a bonyolult mozgásokról, és közelebb kerülhetünk azok megértéséhez. Ezen felül magában foglalja a kamae-okat, támadásokat, védekezéseket, valamint egyedüli és páros formagyakorlatokat. A bojutsu alapjaira épülnek más történelmi fegyveres stílusok is, például naginatajutsu, yarijutsu.
1 shaku: hossz mértékegység 1 shaku megfelel 30,3 cm-nek. 6 shaku = 181,8 cm. 4 shaku = 121,2 cm. A mai használatban a rokushakubō, vagy bo megfelel a 180 cm-es, a yonshakubō, vagy jo megfelel a 120 cm-es botnak.
2. Jōjutsu
A jōjutsu bot technikák, melyek páros gyakorlatokból, csapásokból, blokkokból és rögzítésekből állnak.
3. Tantōjutsu
A tantōjutsu a tradicionális japán kés technikákon alapul, páros gyakorlatokat, klasszikus kés elleni védekezést foglal magában.
4. Bokutō Waza
A bokutō waza nem egy önálló kardvívás rendszer, hanem fakarddal végrehajtott páros mozgás gyakorlatait foglalja magában.
5. Keibōjutsu
Rövid bot technikák, vagy keibōjutsu csapásokat, védekezéseket, ízületi feszítéseket és letartóztató elemeket tartalmaz. A keibō egy kicsi, sokoldalú fegyver, mely könnyen elrejthető az kimonó ujjában.